… és akkor, amikor megkívánom. Tegnap éjjel flódnit zabáltam, és itt a „zabál” kifejezést szó szerint tessenek érteni. Hajnali 2 –kor az ágyon dögölve, két kézzel, röfögve toltuk magunkba a teljes tálcát. Nem tudom, hogy Felípe honnan szerezte, de amikor hazaértem, ott várt a konyhában. Mármint a süti.
És gyakorlatilag ez megy egész nap. Reggel burek, ami itt a helyi péktermék. Ma délben négysajtos gnocchi, amit a Dumbo –ban vélhetően sütőben fejeznek be, mert tűzálló tálban érkezett és még sistergett a tetején a sajt. Este pedig szinte minden alkalommal valami helyi halétel, ma ördöghal citromfű mártással, grillezett zöldségekkel, melyeknek jó 60% -át fel sem ismertem.
Olaszország közel, tehát az olasz ételek tényleg jók. Nem az a magyarosan „szétfőzött tésztán ketchup –os darálthús”, hanem igazi jófajta pizzák, és tészták. Eredeti olasz sonkák, remek fűszerek, bátor receptek. Felípe csak röhög, amikor áradozom, ő itt nőtt fel. A Kedves meg azt mondja, aranyos vagyok, amikor örülök. Ő meg szomorú, mert nagyon szeretné, ha vele/mellette maradnék, de nem lehet.
Nyüszögés ON
ÉnSzerelmem! Nagyon hiányzol. Szombaton utazom haza és szeretni fogjuk egymást. Veled akarok aludni.
Nyüszögés OFF
Holnap Rijeka, mert vásárolnom kell pár cuccot. Este meg kimegyünk hajóval a szigetekre.
ezt mondtátok + én