Hírtelen és fájdalommal keltem. Lábamon seb. Magamhoz tértem, és összehívtam az állatokat, akikkel egy fedél alatt élek, hogy beszédet intézzek hozzájuk. Eddig hárman voltak, két pók és egy légy, de most csak a két pók került elő. Az egyik azonban gyanúsan dagadt volt, úgyhogy összességében mindenki meg volt.
- Állatok, - kezdtem – én az ember vagyok. Ennek a bolygónak, és főleg ennek a lakásnak az uralkodó faja. Ebből következik, én döntöm el a szabályokat. Íróasztal felső polcától a radiátorcsőig, valamint a túloldalt a ventillátornál a ti területetek. A többi az enyém. Én nem megyek a ti részetekre, ti se jöhettek az enyémre.
Itt egy kis szünetet tartottam, és megpróbáltam olyan képet vágni, mint egy uralkodó faj. A végén pedig a lényeg:
- Tehát, aki még egyszer éjjel bemászik az ágyamba, és megcsíp, azt úgy felrúgom, hogy le se esik többet.
ezt mondtátok + én