Újra és végleg. (?)

Mondom minden alkalommal ezt, de aztán jön hívás, hogy mit szólnál, ha. Én meg nem szólok, csak megyek, mert ott jobb. Persze soha nem jobb, mert a szívem már évek óta ugyanannál van, aki széttépte, eltaposta és aztán gyújtotta fel.

És én még mindig ugyanúgy szeretem, ha elém állna, visszafogadnám, csókokkal halmoznám és összevesznék minden barátommal. Akik napi 24 –ben azt verik belém: hülye vagy.

 Most persze nem lesz telefon egy ideig, mert úgy beszart, hogy nagyon. Mármint a telefon. Ennyit bírt.

Addig majd elmesélem, milyen volt bejárni a világot.