hideg gergő

Újra és végleg. (?)

Mondom minden alkalommal ezt, de aztán jön hívás, hogy mit szólnál, ha. Én meg nem szólok, csak megyek, mert ott jobb. Persze soha nem jobb, mert a szívem már évek óta ugyanannál van, aki széttépte, eltaposta és aztán gyújtotta fel.

És én még mindig ugyanúgy szeretem, ha elém állna, visszafogadnám, csókokkal halmoznám és összevesznék minden barátommal. Akik napi 24 –ben azt verik belém: hülye vagy.

 Most persze nem lesz telefon egy ideig, mert úgy beszart, hogy nagyon. Mármint a telefon. Ennyit bírt.

Addig majd elmesélem, milyen volt bejárni a világot.

Vége a nyári szünetnek. Legalább is nekem. Jönni kellett, mert dolog van. Többiek még valahol el, vagy meg vannak. Még egy utolsó kép Ferihegyről, nekem az marad.

Mostantól a régi játékok, de még folyamatosan és hangsúlyozottan kis lépésekkel veszem fel a ritmust. Az aktuál-belpolitikát szándékoson próbálnám kizárni, de apám folyamatosan visít, főleg valami tragikus gazdasági izékről. Inkább főzzünk valamit, mondom én, és zabáljunk hozzá jéghideg kovászos uborkát. A Nagycsarnokban megint van argentin marhahús. Majd lekerékpározom a háromezer kalóriát.

Itthon inkább szokatlan, mint jó. Nem ápol, és nem takar el. Kidugom az orrsövényferdülésem az utcára, de csak olyan embereket látok, akik arcán az látszik, hogy reggel eltűnt a segglyukuk.

Holnaptól munka. Majd jövök ide is.

Valami elmebeteg kitalálta, hogy melegben forró teát kell inni. Nekem annyira nem okozott örömet, bár az nem volt benne, hogy az első pohárral rögtön öntsd herén magad. Most kicsit nem jó.

Mi volt ma? 

Dominic kolléga elvesztette a szüzességét. No, nem úgy direkt, csak megvolt az első önálló ügyfeles tárgyalása. A csapat ismét hozta a formáját persze, T. grafikus simán jó arc volt, F. pedig végig rajtam röhögött. Szóval soha rosszabbat. Utána kellemes délután Állandó Tettestársamnál. Olyan furán jó nap, érdekes színfoltok.

Most már jó, és még ezerszer jobb lesz. Ugye?

Kiültem a parkba nézni a népeket amint bátran küzdenek Isten fanyar humora ellen. A lábam már egész jó, hajam viszont nincs, szóval nem egy látvány, ami lett belőlem. Vigyáztam is, ne menjek a játszótér közelébe, kerülöm a konfrontációt.

Tegnap éjjel orvosost játszottam, de nem volt izgi. Inkább egy árelleni mellúszás, ahol tényleg nem lehet a kezeket használni. Aztán valami alvás, szerencsére egyágyas szobában. Közben titokban telefon. Egy ember tartja a lelket bennem, de már ő sincs.

Reggel persze belehánytam a felkelő napba. Utálom az egészet már.

Ilyeneket növesztettem a birtokon. Életem első saját terménye. Teniszlabda nagyságúak, sokan vannak és nagyon aranyosak.