Vége a
nyári szünetnek. Legalább is nekem. Jönni kellett, mert dolog van. Többiek még
valahol el, vagy meg vannak. Még egy utolsó kép Ferihegyről, nekem az marad.
Mostantól a régi játékok, de még folyamatosan és hangsúlyozottan kis lépésekkel veszem fel a ritmust. Az aktuál-belpolitikát szándékoson próbálnám kizárni, de apám folyamatosan visít, főleg valami tragikus gazdasági izékről. Inkább főzzünk valamit, mondom én, és zabáljunk hozzá jéghideg kovászos uborkát. A Nagycsarnokban megint van argentin marhahús. Majd lekerékpározom a háromezer kalóriát.
Itthon inkább szokatlan, mint jó. Nem ápol, és nem takar el. Kidugom az orrsövényferdülésem az utcára, de csak olyan embereket látok, akik arcán az látszik, hogy reggel eltűnt a segglyukuk.
Holnaptól munka. Majd jövök ide is.
ezt mondtátok + én