hideg gergő

 Nővérem megharapta a fogorvosát. Ez még önmagában nem hír, csinálunk ilyet, de merevítsük ki az esemény utolsó mozzanatát.

Kábé 16 éves kislány ül a fogászati váróban. Szemében kétségbeesés, gondolataiban a konkrét félelem. Én vele szemben, nem úgy direkt, csak kicsit. Kitárul az ajtó, benne két alak. Egy harmincas nő félbéna arccal, szája szélén egy vámpírfilm legjobb jelenete. Ordít. Mellette a fogdoktor átharapott hüvelykujjmozgató izommal, körülötte tetemes mennyiségű vérrel. Szintén ordít. Én röhögök. Nagyon.

A kislányon nagyon látszik, hogy menekülőre fogná, de én gyengéden a rendelő felé tolom. - Te következel – mondom neki lágyan, de szememben a direkt perverzió. Utána hazaviszem a tesómat, útközben próbálom megérteni amit mond. Kevés siker.

 Kicsit hülyén érzem magam. Beteljesületlen elképzelések, sematikus tervek és egy jobb jövő kilátása. Aztán váltás teljes képernyős módra.

Most vasárnap este van, egy középsúlyosan fogyatékos hét vége, de egy tökéletes befejezése napnak. Ma már éreztem mindazt, amit eddig csak hallomásból. Valahogy értésére kéne adnom, hogy iszonyat jól vagyok, de csak itt a hotelszobámban keresgélem a szavakat.

Kicsit később majd kimegyek csevegni a Lendlédivel, de előbb megnézem az új brazil turistákat. Állítólag egy 18 éves szüzet rejtegetnek valahol, ami már önmagában is egy paradoxon.

Különben Lendlédi. Azt mondja, vegyem fel Facebook –on. Mondom, jó. Megadja a nevét, rákeresek, 1745 találat. Köszi, majd kiválogatom. Helyette SMS-t írok, mert valahogy tudatnom kéne a Kedvessel, hogy szeretem. Válasz lesz? Most egyszer mintha azt mondta volna, biztosan lesz. De még mindig ott a kétségbeesett félelem: vajon most végre igazán bízhatom benne?

 Külvárosban lakni jó. Áramszünetben, éjjel nem jó. Közvilágítás híján egy darabig sötétben araszoltam, majd ugyanabban a sötétben ordítva rohantam. A kettő között egy akkor béka ugrott a lábamra, mint egy törpenyúl. Beszartam.

 Ha mindenképpen minősíteni akarom a jelent, akkor szopóágon vagyok. És még csak nem is önerőből. Nem élvezem. Kéne írnom, hogy mi van, de teljesen felesleges, mert csak egy ember értené, de Ő pont nem olvassa. Miért nem? Mert nem érdekli az életem.

Akár be is fejezhetném a dolgot, de hatalmas meglepetésként befordult a sarkon valaki. Valaki online. Éjjeli meglepetés. Sok mosoly, bizonytalan érzelmek. Boldogan feküdhetek? Még nem. Lehet hallgatni az állatok kavicsdobálását. Nem alszom, de mosolygok.